A szénhidrátok (Szacharidok)
A szacharid szó görög eredetű, jelentése édes. Fontos szerepük, hogy a zsírsavakhoz hasonlóan energiát szolgáltatnak az emberi szervezetnek. A testünkbe bevitt energia kb. 70%-a a szénhidrátokból származik. Az elfogyasztott zsíroknak csupán 3%-a hasznosul olyan módon, hogy testzsírrá alakul, miközben a szénhidrátként fogyasztott energia 25%-a hasznosul.
A szénhidrátok közé tartoznak az egyszerű cukrok (például szőlőcukor: glükóz, melynek az élő szervezetben előforduló D-enantiomerje a dextróz; gyümölcscukor: fruktóz); a diszacharidok (répacukor: szacharóz, ami a "hétköznapi" cukor; tejcukor: laktóz; malátacukor: maltóz); és a poliszacharidok (nevükkel ellentétben nem édes ízű, vízben nem oldódó növényi poliszacharidok: keményítő, glikogén, cellulóz, béta-glükánok). A lebontásukat a vékonybélben az emésztő-enzimek végzik.
Amikor glükóz kerül a vérbe, de a szervezet nem használja fel azonnal, akkor az inzulin segítségével a zsírszövetekben raktározódik. Ha a szőlőcukor energiát igénylő sejtekbe vándorol, ugyancsak az inzulin segítségével hasznosul. Az inzulin hormon általában a glükóz (egyszerű cukor) raktározásának kedvez, míg ellenpárja, a glukagon nevű hormon a zsírszövetben már elraktározott szőlőcukor felszabadulását segíti elő.
A kiegyensúlyozott szénhidrátfogyasztás természetesen kiegyensúlyozott vércukorszintet biztosít. Ha a szénhidrátok fogyasztása során a vérbe került cukor sokkal több, mint amennyire a testnek szüksége van, akkor ez egészségtelen helyzetet teremt, mert a test zsírszövetének gyarapodása kezdődik.
A fruktóz (gyümölcscukor, levulóz) a legédesebb monoszacharid, a méz és a gyümölcsök tartalmazzák a legnagyobb mennyiségben. Habár a vékonybélen keresztül szívódik fel a vérbe, a máj alakítja át glükózzá. A májban folyamatos szőlőcukor-újraképzés zajlik és ez biztosítja a vércukor konstans szinten tartását.
A finomított cukor (szacharóz vagy hétköznapi cukor) oly mértékben elárasztotta a világ élelmiszeriparát, hogy szinte nincs olyan készétel vagy konzerv, amelyben ne lenne megtalálható. Például egy leveskockában több a cukor, mint a zsír, miközben az íze el van nyomva aromákkal, citromlével vagy sóval.
A finomított cukrot a cukorrépa vagy a cukornád levéből nyerik. Amint kivonták a cukorrépából, nagyon komoly vegyipari eljárásokon megy keresztül, míg fehér, kristályos anyag nem lesz belőle.
1973-ban egy amerikai bizottságaz "ANTINUTRIENS", antitápanyag szóval jelölte meg az iparilag finomított és a növényi alkotórészeitől megfosztott nádcukrot illetve répacukrot. Ez az anyag azért ártalmas, mert felborítja a szervezet, a vérkeringés és a fontos szervek meglévő egyensúlyát. A kereskedelmi forgalomban kapható cukor ugyanis nem más, mint tömény, kristályos sav.
A tejsavóban található a tej cukortartalmának mintegy háromnegyed része, a tejcukor (laktóz). A tejcukor kellemes, édes ízt kölcsönöz a belőle készített italoknak és ételeknek. Tápanyag-összetételének köszönhetően mindennapi fogyasztása javasolt. A tejsavó rendszeres fogyasztása (a benne található tejcukorral) az egészséges táplálkozás részét képezheti.
A keményítő a növényekben raktározott tápanyag. Használható ételekhez sűrítésre, tészták készítésére, az ipari szőlőcukor előállításához, amiből azután alkoholt gyártanak. Főként magokban, gumókban, hüvelyesekben található. Keményítőtartalmú növények a gabonafélék: búza, rozs, zab, a burgonya, a kukorica és a rizs.
A glikémiás index az egyes élelmiszerek 1000 kJ-nyi mennyiségének vércukoremelő képessége a szőlőcukorhoz (vagy a fehérkenyérhez) képest, százalékban.) Fogyókúrázók számára különösen fontos, hogy a teljes kiőrlésű gabonakenyerek alacsony glikémiás indexűek!